Margaret Mahler

Margaret Mahler nevéhez fűződő szeparáció-individuáció elmélet alapján minden személy keresztülmegy több elszakadási folyamaton élete során.

Elsőként körülbelül öt hónapos, csecsemőkorban jelentkezik ez a pszichológiai folyamat, amikor is a csecsemő egyre jobban annak tudatára ébred, hogy anyjától, illetve elsődleges gondozójától különálló entitás. A folyamat kettős, a szeparáció az egyre növekvő távolságot és az erősebb határokat jelenti a gondozó és a gyermek között, míg az individuáció az ego fejlődését, az identitás kialakulását, és a kognitív képességek fejlődését. Az elszakadás jelensége nemcsak a korai gyermekkorra jellemző sajátosság. Életünk további, kamaszkori fejlődési szakaszában visszatér az elszakadás folyamata. Kamaszkorban igyekszünk túllépni, leválni a szülőkről annak érdekében, hogy létrehozzuk saját különálló és egyedi személyiségünket. Ennek során törekszünk arra, hogy egyre jobban csökkenjen a szülők kontrollja, egyre kevésbé vesszük figyelembe az általuk kapott megerősítéseket, viselkedési mintákat, egyre kevésbé szeretnénk ezektől függeni, kialakítva a saját személyiségünket.

A pszichoszociális fejlődéselmélet szerint a tinédzser korszak az identitás kontra szerepkonfúzió időszaka, mely azt jelenti, hogy ebben a korban az ember egy olyan normatív krízist él át, melynek megoldásával stabil identitást alakíthat ki. Az elmélet szerint nagyon hasonlóan a szeparáció-individuáció folyamatához, a tinédzser távolodik az elsődleges gondozói figuráitól, azaz a szüleitől, új tevékenységekbe bocsátkozik, hogy ezzel is próbálgassa szárnyait. Ez az önkeresés és önállósodás időszaka, melynek során az egyén sikeresen ráébredhet, hol a helye a világban. Azonban nem minden esetben végződik jól a szeparáció-individuáció, vagy az identitás kontra szerepkonfúzió folyamata. A sikertelen leválás és fejlődés számos veszélyt hordozhat magában. A határok feszegetésével számos esetben a serdülők morális ítélőképessége is csökken, miközben kockázatvállaló viselkedési mintáik nőnek. Megfelelő megtartó közeg nélkül így könnyen el tudnak csúszni. Szerhasználati problémák, korai várandósság, védekezés nélküli szexuális érintkezés és egyéb problémás viselkedést tapasztalhatunk, melyek nemcsak a gyermek fizikai jóllétét veszélyeztetik, hanem környezetére is kihatással vannak. A sikertelen folyamatok eredménye megnyilvánulhatnak pszichológiailag jelentős problémákban is, mint például kötődési zavarokban, az ember saját testi-lelki határainak gyengeségében, vagy teljes hiányában, erős disszociációban, agresszív magatartásban.

A mániás tünetcsoportot a hangulati szint kóros emelkedése jellemzi, amely a késztetések, a gondolkodás, és a cselekvések intenzitásának fokozódását eredményezi. Az érzelmi életre a kirobbanó jókedvtől a szélsőséges elragadtatottságig jellemző, ennek köszönhetően a probléma belátása hiányzik.

A bipoláris zavar a lakosság több mint 1 százalékát érinti a 18 évnél idősebbek körében, nemcsak az Egyesült Államokban, de Magyarországon is. A betegség általában a késői serdülőkor, vagy a fiatal felnőttkor határán jelentkezik. Szélsőséges állapotokban a hangulati szint emelkedettsége ingerlékenységben, feszültségben, agresszivitásban nyilvánul meg.

Optimizmusa és magabiztossága túláradó, ítélő- és tervezőképessége kritikán aluli. Önmagát rendszerint túlértékeli, súlyos nagyzásos téveszmék kerítik hatalmába. A kritikai készség ezzel párhuzamosan csökken: viselkedése és öltözködése feltűnő, kommunikációja trágár, szokatlan kapcsolatokat kezdeményez. Viselkedése gyakran kihívó. A mániás beteg aktivitása fokozott. Megállás nélkül tevékenykedik, figyelmét minden apró részlet megragadja, de semmi sem köti le tartósan. A gondolkodás is felgyorsul, a gondolatrohanást a beszéd néha szinte képtelen követni. Alvászavarok jelentkezhetnek, a szükséges alvás lecsökken, mely mellett fáradhatatlanság jellemzi a betegeket.

A mánia tünetei súlyosságuk szerint széles skálán mozognak. A hipománia - az enyhe mánia - esetenként kezelést sem tesz szükségessé: hangulati emelkedettség, fokozott teherbírás, csökkent alvásigény és megnövekedett alkotói készség jellemezheti. A közepes mániás állapot kóros volta már egyértelmű a környezet számára. A súlyos mániás állapotban a hiperaktivitás, a kritikátlanság dominál.

A két, egymástól élesen elkülönülő állapot, a depresszió és a mánia (vagy hipománia) egymás utáni ciklikus jelentkezését bipoláris zavarnak, vagy mániás depressziónak hívják. A betegségre az érzelmi hullámvasút jellemző. Ezek egymást követő ciklusokban jelentkeznek, és általában a beteget azonos minőségű és súlyosságú tünetek jellemzik. A fázisok között szerencsés esetben a beteg tünetmentes, azonban előfordul, hogy a két állapot szünet nélkül követi egymást. A mániás depressziót a családfakutatások az X-kromoszóma génjeivel hozták összefüggésbe, a molekuláris biológia kutatói viszont a 11. kromoszóma egyik régiójában találtak eltérést. Elképzelhető, hogy a betegséget genetikai rendellenességek kombinációi hozták létre.