A társas viselkedés

 

Ebbe a körbe a közvetlen emberi kommunikációval, a társas viselkedéssel, a másik emberrel való együttműködéssel kapcsolatos képességterületek fejlesztése tartozik. Cél a személyiségformálás a társas dimenzióban, hogy ennek eredményeként képes légy felelősségteljes döntéseket hozni, kritikusan mérlegelni a lehetőségeket, és vállalni a döntések következményeit.

 

 

Az együttműködés az egyenrangúságon alapszik. Természetes igény, hogy a közös tevékenységekben mindenki egyenrangú partner legyen. Az tud egyenrangú félként részt venni a közös tevékenységekben, aki megfelelő önbizalommal, önértékeléssel rendelkezik. Ugyanakkor az egyrangú partneri viszonyon alapuló együttműködés is visszahat az önértékelésre, nagymértékben javíthatja azt. Ahhoz, hogy megfelelően együtt tudj működni másokkal, egymás kölcsönös megismerése is szükséges. A közösen végzett munka során még a visszahúzódó emberek is tesznek lépéseket mások felé. Ezekre nyitottnak kell lenned, illetve időnként neked is kezdeményezned kell. A közös munka a kommunikációs készség fejlődésére is jó hatással van. Láthatod tehát, hogy az egyes képességek hogyan épülnek egymásra, s ezzel hogyan erősíthetik egymást.

Mozgáskorlátozott emberek általában gyakrabban szorulnak mások segítségére, mint az "egészséges" emberek, ezért különösen fontos az együttműködés képességének fejlesztése. Az együttműködésnek többféle formája lehetséges a párban végzett munkától a fejlettebb együttműködési technikák alkalmazásáig. Érdemes az együttműködési készség gyakorlását egyszerűbb szinten, a páros munka szintjén kezdeni. Ha értékeidet megtapasztaltad és kellő önbizalommal rendelkezel, bátran vállalj kezdeményező vagy vezető szerepet is a társas tevékenységekben.

 

 

Az tud társas tevékenységekben eredményesebben részt venni, aki képes mások helyzetét megismerni, átérezni, és ahhoz megfelelően viszonyulni. Bár mozgáskorlátozottként valószínűleg úgy érzed, neked van szükséged arra, hogy mások beleéljék magukat a te helyzetedbe, de ez nem egészen így van. Te magad is tanulhatsz abból, ahogyan hozzád viszonyul a többi ember. Talán jobban látod, mit tesznek helyesen, és mit kellene másképp tenniük, s ezekből a hibákból sokat tanulhatsz. Te magad is beleélheted magadat mások helyzetébe, elképzelheted, mit tennél az ő helyükben a veled és más sérült emberekkel való kapcsolat során. Legfőképpen pedig azt kell megtanulnod, hogy ne értékeld sem magadat, sem más akadályozott embereket másképp, mint az "egészségeseket". A beleélés képessége nemcsak a mássággal kapcsolatban merül fel, hanem a mindennapi élet bármely helyzetében, bármilyen társas kapcsolat (családi, baráti, munkahelyi, vevő-eladó, orvos-beteg, stb.) során. Ezekre a helyzetekre vonatkozóan is az előzőekben leírtak érvényesek. Mielőtt elhamarkodott véleményt alkotnál, próbálj meg a másik ember fejével gondolkodni, próbáld meg beleélni magadat mások helyzetébe. Ennek nagy hasznát fogod venni, amikor például felkészülsz egy (felvételi, problémamegoldó vagy másfajta) beszélgetésre, megbeszélésre. De ha a hétköznapi élet bármely társas eseményében, kapcsolatában hasznosítod ezt a képességedet, látni fogod, mennyivel jobban fogsz boldogulni.

 

 

Ha el tudjátok fogadni önmagatokat, akkor valószínűleg mások elfogadása sem fog nehézséget okozni. Mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen, figyelembe véve adottságait és korlátait. Mindenkinek vannak kisebb- nagyobb mértékű nehézségei, korlátozottságai, csak más-más területen, és többnyire nem annyira szembetűnők, mint a te mozgáskorlátozottságod. Ha nem ezekre figyelsz, s igyekszel mindenkiben a jót meglátni, akkor a saját helyzetedet is megkönnyíted, mivel a társas kapcsolataid kiegyensúlyozottabbak lesznek, s ezáltal téged is könnyebben elfogadnak mások. Az elfogadás neked is örömöt okozhat, jó érzéseket kelthet benned, és másokban is. Ez a kiegyensúlyozott társas kapcsolat alapja.

Ha nyitott vagy mások elfogadására, akkor nem fog gondot okozni más szokások, mások elvárásainak elfogadása sem. Ha el tudsz vonatkoztatni a külsőségektől, akkor valószínűleg el tudod fogadni az általad megtanult viselkedési normáktól való eltéréseket is, természetesen az elfogadható határokon belül.

 

 

A munkatársi szerepek elsajátítása az együttes munkavégzés, alkotó tevékenység során alakul. Erre nehéz úgy felkészülni, hogy még nincs határozott elképzelésünk sem arról, hogy mik lesznek az elvárások. A társas kapcsolatok korábban kialakított képességei megalapozhatják a munkatársi kapcsolatokat is, de elsősorban az emberi oldalát. Ezeket ismertettük már az előző oldalakon, valójában mindegyikre szükséged lesz. Fel kell azonban arra is készülnöd, hogy munkatársaiddal együtt dolgozzatok egy-egy feladat megoldásán. Ez jó együttműködési készséget kíván mindenki részéről, aki a közös munkában részt vesz. Ugyanakkor a feladatok megfelelő megosztása is szükséges, egyrészt azért, hogy mindenki egyformán vegye ki részét a munkából, másrészt pedig azért, hogy ki-ki képességeinek megfelelő részfeladatot kapjon. Nagyon fontos a feladatmegosztás előzetes megszervezése is, hogy senkiben ne támadjanak emiatt rossz érzések, a munka megfelelően elvégezhető legyen, ne legyenek utólagos panaszok. Ha képesnek érzed magad, bátran vállalj szervező szerepet, ha nem, akkor is igyekezz kivenni a részedet a közös tervezésből. Ez a feltétele annak, hogy képességeidet mások is reálisan ítéljék meg, ne gondolják rólad sem azt, hogy kevesebbet, sem azt, hogy többet tudsz nyújtani annál, mint amire valójában képes vagy.

A távmunka nagyon sok mozgáskorlátozottnak nyújt hasznos elfoglaltságot, és egyben pénzkereseti lehetőséget is. A társas kapcsolatok, az együttes munka azonban mindenkit segíthet a fejlődésben, képességeinek kibontakoztatásában, és persze a személyes jó érzésekben is. Ezért inkább azt javasoljuk, ha van rá lehetőséged, akkor keress magadnak hagyományos munkahelyet.