A depresszióról

Tehát, a depresszióval kapcsolatosan az a véleményem és a tapasztalatom, hogy meg kell ismerni az egyén személyiségét és fel kell ismerni, hogy milyen szintű depresszióval küzd?

Ha, ez meg van akkor, további beszélgetés/beszélgetések alkalmával megtudhatjuk, hogy időről időre visszatérő, állandósult vagy csak eseti problémával van e dolgunk?

Ennek feltárása közeli barátnak, családtagnak nem fog menni.

Ugyanis az egyik leg rosszabb jelensége ennek a problémának (én nem hívom betegségnek)

Hogy, az illető nem fogadja el a segítséget. Nem hisz el semmit.

És itt visszakanyarodok az elejére, mert innen kezdődik.

Le kell, hogy padlózzon! Nagyon. Amikor eléri, a zéró pontot onnan kezdődhet meg az építkezés.

Mit is jelent ez?

-          Felismeri, hogy már nem tetszik neki az, amit a tükörben lát.

-          Magától kezdeményez beszélgetést másokkal.

-          elkezdi rendszerezni az életét segítség nélkül.

-          abba hagyja az ilyen-olyan gyógyszerek stb.…szedését.

-          rendesen étkezik, mosolyog, esetleg sportol, részt vesz programokon.

-          Felfedezi, hogy akkor nevet, amikor kell és akkor szomorú amikor kell….

-          Ergo: a megnyilvánulásai, viselkedése, stb… már nem lesz feltűnő senkinek.

 

Azonban ezzel még nincs vége! Jó is lenne…

A folytatásban önként fordul segítségért, mert csak akkor lehet rajta segíteni, ha ő is akarja.

És itt jöhetnek a szakemberek, akik a tudásukat felhasználva egyensúlyba billentik a személyiségét.

 

Természetesen időközönként, ami lehet pár hónap vagy év a probléma visszatérhet.

De, ha már felismeri a jeleket magán és van egy biztos pont! És ez fontos. Akihez visszatérhet a problémájával, mert, megbízik benne akkor, könnyedén elejét is veheti az újabb depresszióba zuhanásnak.